Üvegre rótt emlékezet

A szervezők és a projekt partnerek, valamint a médiák jelenlétében került megnyitásra az „Üvegre rótt emlékezet - Petrik Béla (1888 - 1971) és a Bodrogköz kulturális hagyatéka“ című egyedülálló fotókiállítás, 2016. szeptember 16-án. Amint azt a sokatmondó cím is elárulja a kiállítás tárgya, Petrik Béla pap-fotográfus munkásságának, valamint dokumentarista és művészettörténeti jelentőségének bemutatása. Az azonos nevű projekt partnerei: a Kassai Megyei Műemlékvédelmi Hivatal, továbbá a Kassai Műszaki Egyetem Művészeti Kara, a Pozsonyi Szlovák Nemzeti Levéltár, valamint a Királyhelmeci Bodrogközi és Ung-vidéki Közművelődési Intézet.   

 

A vendégeket Zvolenszky Gabriella, a BUvKI igazgatónője köszöntötte. A látogatókat nagy megelégedéssel fogadták a Böőr Roland, radi római ratolikus plébános beszédét. Felszólalt továbbá Lenka Jakubčaková a kiállítás kurátora, valamint Juraj Germbický és Martin Pristáš a Megyei Műemlékvédelmi Hivatal képviseletében. A kiállítás antréjában zongorán közreműködött a Királyhelmeci Zenei Alapiskola ifjú tehetsége, valamint Petrik Árpád magyar nyelvű verseit Orlovszky Erzsébet szavalatában hallhatta a közönség. A kiállítás 2016. október 23-ig lesz megtekinthető. 

 

 

„ÜVEGRE RÓTT EMLÉKEZET“

Petrik Béla (1888 – 1971) – egy lenyűgöző fényképész lelkipásztor a Bodrogközből

Petrik Béla („Vojtech”, szlov.) 1888. április 29-én magyar gazdálkodó családban született a zempléni Kistárkányban. Valószínűleg nagybátyja, Petrik Albert (1876 – 1916), híres építésztörténész, műemlékvédő és a magyarországi műemlékek fotósa, keltette fel a fiatal sátoraljaújhelyi gimnazista, Béla érdeklődését a fényképészet iránt, aki később teológiát tanult a szemináriumban Kassán. 406 zselatinos üvegnegatívon (9x12cm), illetve egy 600 oldalas plébániai krónikában maradtak fenn az 1906 – 1938 közötti években "Koilos" márkájú fényképezőgépével készített önarcképei, fotói jelentős és hozzá közeli emberekről, a családjáról, különböző eseményekről és tevékenységével összefüggő emlékeiről. Petriket 1911-ben  Kassán katolikus pappá szentelték, s ezután papként valamint hitoktatóként szolgált Nagykövesden, Sárospatakon, Kassán és végül 1920-tól közel 40 évig Rad község (Tőketerebes járás) plébániáján. Volt püspöki tanácsos, körzeti jegyző, a helyhatósági választásokon pedig az Országos Keresztényszocialista Párt jelöltje. A második világháború után, az 1945 – 1946-os években a Beneš-dekrétumok következtében több hónapot töltött börtönben Királyhelmecen és Kassán, ezenkívül vagyonelkobzásra ítélték, és 10 évre megfosztották a polgári jogok gyakorlásától is. Az elnyomás idején a szenvedő – mártír papok közé tartozott. Radban 1957-ben végezte be munkáját, és nyugdíjas éveit Kistárkányban töltötte egészen 1971. június 23-án bekövetkezett haláláig. Közeli és távoli családja ma is él, hagyatékának egy részét a jelenlegi radi római katolikus plébánia kezeli.

Rad község a Kelet-Szlovákiai-alföld déli részén található a Kassa – Királyhelmec útvonalon, Bodrogszentmária községtől északra. Kataszterét a Tice holtágával körülvett síkság alkotja. A község első írásos említése 1319-ből származik, a torony nélküli templomot és a temetőt 1438-ban említik először. A községben 1637-ben priberi Milith György saját birtokain a ferences rekatolizációs misszió keretében a minorita testvéreknek kolostort alapított, akik megszakításokkal egészen 1818-ig működtek a faluban. 2009 – 2013 közötti években Böör Roland plébános atya kezdeményezésére régészeti kutatásokat végeztek a plébánia épületétől északra. Feltárták a kolostortemplom maradványait és 14 sírt. Néhány emberi maradványon a törvényszéki szakértő a kínzás és az erőszakos halál jeleit azonosította. A község zarándokhelyé változik, ahol a helyi vértanuk mellett további a régió határait átlépő híres személyiségek közé tartozik Petrik Béla helybéli pap a maga életével, munkásságával és történetével.

Petrik Béla fényképész festőként és dokumentumfilmesként gondolkozott. Rögzítette a táj szokatlan, néhol akár festői látványát szellemesen komponált alakokkal együtt, emellett érdekes önarcképeket és érzékeny portrékat is ábrázolt szociális felhangokkal. A több, mint 400 üvegnegatívból álló képi hagyatékát elsősorban kevésbé megrendezett vidéki jelenetek, a szegénység és a zord életkörülményeket bemutató képek, és a folyó-motívummal összekapcsolt egyfajta melankólia jellemzik. Petrik Béla életműve annak ellenére értékes, hogy nem a felfedezés nagyságával szólal meg, és nem mutat fel kicsiszolt szerzői kézjegyet, mint a kortárs szlovák fényképészek. Kora fotókrónikásának történelmi hagyatéka viszonylag kis területen és mértékben a Bodrogköz ezidáig fényképészeti szempontból felfedzetlen térségének gazdag tanúságát nyújtja térben és időben. Sőt, a Petrik-jelenség (Petrik Albert, Petrik Béla, Petrik Aranka fényképészek) külön fejezetet érdemelne Szlovákia fotótörténetében. A talált és megmentett fényképhagyaték töredéke ebben az egyéni kurátori válogatásban először kerül kiállításra, és egyben lehetőséget nyújt a további kutatáshoz.

A lelkész – fényképész Petrik Béla újrafelfedezett fotóöröksége az egyik legjelentősebb és leglátványosabb kortárs vizuális és történelmi dokumentuma lesz nem csak a bodrogközi régiónak, hanem szélesebb közép-európai összefüggésben is. 2016-ban a Pontis Alapítvány mellett működő Telekom Alap Alapítvány támogatásával a sikeres „Üvegre rótt emlékezet“  („Pamäť na skle“) pályázatnak köszönhetően széleskörű együttműködéssel sikerült Rad község római katolikus plébániájának a szakintézményekkel (a Kassai Kerületi Műemlékvédelmi Hivatal, a Kassai Műszaki Egyetem Művészeti Kara, a Pozsonyi Szlovák Nemzeti Levéltár és mások), szakemberekkel és önkéntesekkel együtt szakmailag először megvizsgálni, dokumentálni, hosszú távra megmenteni, valamint archiválni, és végül a nagyközönség számára bemutatni ezt az egyedi, bár törékeny képforrásokból álló kulturális és történelmi emlékezetet.

Írta: Juraj Gembický, Martin Pristáš, Lena Jakubčáková, Peter Župník

https://www.pamiatky.sk/sk/page/pamat-na-skle